Tavasz

Arra gondoltam, praktikusabb megmutatni a környék hangulatait tematikusan, mint elrejteni a leíró képeket a későbbi, táborokat bemutató bejegyzésekben. Elsőre a tavaszi napéjegyenlőségtől, vagyis attól az időponttól, mikor a Nap az év folyamán első alkalommal, március 21-én keresztezi az égi egyenlítőt - s ekkor a Föld egész területén egyenlő az éjszakák és a nappalok hossza -, a nyári napfordulóig tartó csillagászati tavasz tűnik jó kezdetnek. A feléledő természet ilyenkor (és amúgy is), mint az elkövetkező átlagos minőségű képekből kiviláglik, hasonlóan buja, mint Guernesey szigetén, ami Európa igen távoli és igen nedves nyugati szegletében található, meglehetősen eltérő klímával, de hát én csak bujaságról beszélek, nem pedig botanikáról. Meglehet egyszerűbb dolgom lett volna, ha bemásolom A tenger munkásai megfelelő bekezdéseit, de az a tapasztalatom, hogy mindenki szeretne mindent mielőbb megkapni, és ehhez mégis csak jobbak a mégolyan fényképek is, mint bárminemű irodalmi leírások. Nosza.

Íme, egy híresség, kertünkben az egész környék legkorábban virágzó és termést hozó cseresznyefája. Különlegességének előnye, hogy már egész korán minden csodálatosan néz ki tőle, hátránya, hogy meglepően hamar eltűnik a sok isteni cseresznye (Prunus avium), mert a falubéliek tökéletesen követni tudják a természet folyamatait, és szorgos kezeik begyűjtik a hamar mannát. Talán ha bevezetnék egy helyi hanamit, mérséklődne, vagy átalakulna ez a szokás.

A nyírfák csodálkozva nézik, amint a cseresznyevirágok fehérbe borítják a rücskös, töredezett törzset, a göcsörtös ágakat. De soha nem szólnak semmit, nagyon filozofálgatós lelkek.

Ez a törzs mintha már egyszer majdnem megszólított volna. De lehet, hogy mégis egy másik volt.

Az erdők nem túl messze patakokat, lápos területeket rejtenek. Eredetileg be akartam linkelni egy borsónyi potrohú, sárga karolópókot is, de utóbb csak megijedtem tőle...

Furamód szőlőtermesztés is folyik errefelé, szerencsére csak hobbijelleggel. A dombok íveiben, többnyire az erdőkbe bújó apró présházak igazán vadregényes hangulatúak, a romosabbak leginkább.

Autós útvonalterv erre a helyre: Ismeretlen út, 3,0 km – körülbelül 3 perc. Ez Google Maps véleménye, hogy Velencéből (nem a velencei-tavi Velencéből, hanem a szóban forgó, sokkal távolibb és ezért lényegesen kisebb másikból) hogyan is juthatunk el ehhez a kedves kis kápolnához.

A helyiek biztosan másképp írnák le a megközelítését. Ez a helyi lakosság vagy 50 főt számlál. Nem úgy az ismertebb hazai Velence a Közép-Dunántúl régióban, ami városi rangú, területe 3337 hektár, mert őbenne bizony 4500 fölött számban laknak lakosok. És hát a Velencék legnagyobbika, a taljánföldi, az Adria királynőjeként emlegetett, csak hogy ezen jelzők halmozásából világossá váljék, hogy a harmadik, legkisebb testvér, ahol, s amelyben tanyázunk, a legmesebelibb, nos, e nagy Velence, aminek az elmúlt napokban ismert és közkedvelt részei többször is 80-100 cm mélységű fagyos víz alá kerültek, mely elöntések során a városvédelem szirénák fülsértő kürtölésével tudatja a lakossággal az ismétlődő vészt, dehát sejthetjük, hogy 5-600 évvel ezelőtt még nem gondoltak az építők átfogó lagúnavédelemre és süllyedő talapzatra, teljes velencei községként 268 993 főt jegyez.